Bejelentkezés
Hirdetések
| Orrfolyás |
Egy barátom ismertette meg velem a japántapaszt. Lefekvés előtt a nagylábujjam köré tekertem egyet. Másnapra csaknem elmúlt az orrfolyásom. Mostanra még a pollenszezonban sincsenek meg azok a tüneteim amelyek régen annyit kínoztak. A japántapasz nagy segítség volt.
|
||
| Gyógyteák készítése |
|
|
| Termékleírások | ||||||||||||||||||||||||
|
Gyógyteák készítése és fogyasztása
Hogyan készítsük el a teát? A puha növényrészekből álló teafüvet leforrázzuk, átlagosan 6-7 percig állni hagyjuk, majd leszűrjük. A tömörebb állományú növényrészekből (pl. gyökér, gumó, kéreg, termés) főzetet készítünk, forraljuk 5-10 percig és 10-15 perc múlva szűrjük le. Előfordul, hogy a növény hőérzékeny hatóanyagot tartalmaz, ilyen a csipkebogyó és a lenmag, ilyenkor áztatás szükséges. Hideg vízzel leöntve 8-10 óra hosszat szobahőmérsékleten tartjuk, azután szűrjük és fogyasztás előtt langyosítjuk. A gyógynövények általában egy évig őrzik meg hatóanyagtartalmukat, azon túl nem tanácsos felhasználni őket. A régi gyógyfüvekből fürdőt készíthetünk. Sohase igyunk forró teát! Ne cukrozzuk, ha édesíteni szeretnénk, tegyünk bele mézet. Mennyi teafüvet vegyünk egycsészényi gyógytea elkészítéséhez? Általános szabályként elmondhatjuk, hogy teakeverékből 1 tetézett evőkanálnyit 2 dl vízhez, viszont egyfajta gyógyfűből 1 teáskanálnyi mennyiséget 2 deciliterhez. Frissen szedett zöld növényekből is készíthető tea, de ezekből kb. kétszeres mennyiség szükséges, mint a szárítottból. Mennyi ideig tarthat egy kúra? Nagyon gyakran azért hatástalanok a gyógynövénykúrák, mert azt túlságosan rövid ideig folytatják. Alapelv, hogy a súlyos, idült betegségek gyógynövénykúráit 3 hónapig kell folytatni, azután rövidebb szünet után ismételt kúrákat kell kezdeni. Másik alapelv, hogy ne várjunk átütő sikert komplex gyógymódkúra és életmód változtatás nélkül. Együtt, egymást kiegészítve érvényesül a természetes gyógymódok hatása, új szokások, a természetes életmód kialakításával együtt. Összetevők:
|


A tea elkészítésének és a teaivásnak a japánok és a kínaiak ősidők óta mesterei. A hagyományos teaceremóniákon nem szabad hirtelen felhörpinteni a teát, szagolgatva és ízlelgetve, kortyonként iszogatják. Kis teakunyhóban végezték a szertartást, ahova az alacsony szemöldökfájú ajtón csak lehajtott fővel, alázatos lélekkel lehetett belépni, s megnyitott oldalain át szoros kapcsolatot biztosított a természettel.